„Soha nem tudtam
azt, hogy a halál után is ilyen szép lehet az élet. Az egész életem csak
szerencsétlen szenvedésből állt. Az utcákat jártam és szinte majdnem minden nap
az éhhalál közelében jutottam pár falathoz.
Már tudtam, hogy
meghalok, semmi reményt nem láttam a gyógyulásra. Az egész testemet átjárta a
reszketés. Már vért köhögtem, ez már a vég jele volt. Napról napra egyre jobban
vártam a megváltó halált. Igaz tizenhét évesen nem ez volt a legfőbb vágyam, de
ha felbírtam állni és belenéztem a tükörbe már semmi sem emlékeztetett a
folyton vidám arcra. A kék szemem szinte megszürkült és a méz szőke hajam sem
volt már a régi.
Minden azon a
napon kezdődött, teljesen újjá születtem. Előtte én voltam mindenki játékszere
és most már én igazgatom a játékot. Az életem mintha teljesebb lett volna.
Illatok töltötték meg az orromat, amit még soha nem is éreztem.”
Mi történik akkor, ha két olyan ember szeret
egymásba, akik valójában soha nem szerethetik egymást. Mert teljesen mások. Egy
vámpír szerethet egy vérfarkast, ha igen, akkor milyen áron. A családodat is
feláldoznád a szeretett ember ért? Az évszázados harcok után végre béke vagy
további harcok következnek? Meddig
tudják titokban tartani ezt mások előtt? A családok megbékélnek vagy egy újabb
Rómeó és Júlia történetet követhetünk.
Vagy talán, majd elmúlik mint egy könnyű románc? Aki teheti közéjük fog
állni. A szerelem csataterén nincs lehetetlen, bármit be lehet vetni. A sok
megpróbáltatás után végre majd szerethetik egymást? Mind a ketten le tudják győzni azt az erőt,
amiért valójában élnek?
0 megjegyzés: